Nem terveztem évzáró bejegyzést, viszont egy adósságomat mégiscsak ideje törlesztenem végre. Egy hónappal a blog indulását követően az addigi tapasztalataimról szerettem volna írni, aztán valahogy tolódott-tolódott, és az írás csak nem akart megszületni.
Év végén szokás egy kis számvetést készíteni, s mivel a korábbi tapasztalatok most is időszerűek, így a „tologatásnak” véget vetve, belevágok.
Tudod, nem a szokványos utat járom. A blog mellett a social media felületeken is elindítottam két oldalt. Mindezt úgy, hogy senkit sem avattam be, mivel is ügyködöm. Nem követek embereket, oldalakat, nem kommentelek, senkinek a bejegyzésére nem reagálok, nem reklámozom a weboldalam, nagyon tudatosan semmilyen marketingtechnikát nem alkalmazok.
Ez lehetőséget ad arra, hogy tisztán lássam a valóságot. Fontos megemlítenem, hogy a be nem avatkozás és megengedés, a tudatosság útján járók, az önmaguk megismerése, valamint a fejlődés iránt elkötelezettek számára megkerülhetetlen. A valódi haladás elengedhetetlen része.
Remélem kíváncsi vagy arra, hogy az indulás óta eltelt öt hónapban mi is történt. A két social media oldalt összesen négyen követik. 😯 Nincs interakció, nincs párbeszéd a felületeken; sőt elidőzés a blogon, az olvasottakon történő elmélkedés sem jellemző.
Csalódtam? Nem, csupán meglepődtem, és az érdektelenségnek ez a szintje bizony megmutatott valami fontosat. Bizonyára Te is megfigyelted már, mennyire sokan foglalkoznak a szellemi úttal, önmaguk megismerésével, akár terapeutaként, tanítóként, akár tanulóként, keresőként.
Mégis azt kell mondanom, hogy a nagy többség a felszínt kapargatja. A szellemi út megismerése, a fejlődés, elmeszintű projektté vált, egy jó nagy mentális lufi lett. Valódi munka nélkül pedig nincs valódi változás sem. Mindez manapság még időigényes, megterhelő, olykor igen kemény, a mindennapokat felforgató, mély elkötelezettséggel járó, cserébe viszont garantáltan megtérülő, és nem mellesleg rendkívül izgalmas.
Tudod, amikor elkezdtem a blogommal foglalkozni, kaptam egy üzenetet, amiben valaki (az illető személye egyelőre maradjon titok) felajánlotta a segítségét. Úgy gondoltam nincs erre szükség, mivel korábbi vállalkozói tapasztalatom alapján tudom, hogy ha tetteink, céljaink összhangban vannak a saját egyéni életutunkkal, valamint szinkronban vagyunk a világegyetem energiamezejével, akkor minden magától összerendeződik, az eredményt, a sikert pedig – nevezzük bárhogyan is –, el sem tudjuk kerülni.
Ebben az esetben viszont a dolgok nem így alakultak. A vállalkozás az anyagi világhoz kapcsolódott, a blog pedig a szellemi síkot célozza meg. Ez még önmagában nem ad okot arra, hogy ekkora érdektelenség övezze az írásokat. Nem keresek magyarázatot, az univerzum a maga idejében úgyis meg fogja adni a választ.
Blogolok tovább, figyelek, és ha összeáll a kép visszatérek ide, hogy megosszam Veled a felismeréseket.
