Közel 3 hónappal ezelőtt indítottam útjára a blogomat az első bejegyzés megírásával. Tudtam, hogy milyen rendszerességgel szeretnék közzétenni egy-egy bejegyzést. Azt is tudtam, hogy amiről írni fogok, bizony nem lehet parancsszóra összehozni. Viszont fontosnak éreztem, hogy folyamatosan foglalkozzak az oldalammal. Így a közösségimédia-felületeken elindítottam a bloghoz kapcsolódóan egy-egy oldalt. A folyamatos aktivitás fenntartásához – egyfajta üresjárat-kitöltésként (nem igaz 😀 a folyamatos energiaáramlásért) – kezdtem el bejegyzésekben kérdéseket megfogalmazni. Blogbejegyzés pedig, amiért valójában ez az egész elindult, nem került fel több, mind a mai napig.
Ezzel el is értem a számtalan címke egyikéhez, a halogatáshoz.
Mindannyian tapasztaltuk már, szeretnénk megszabadulni tőle, megoldásokat keresünk a feloldása, elkerülése érdekében. Blogom kapcsán mondhatnám azt is, hogy az én életemben is megjelent a halogatás. Vagy mégsem? Esetemben ezt a periódust időszerűségnek nevezem.
Egy történeten keresztül mutatom meg, mi is ez valójában.
Néhány évvel ezelőtt egy projekten dolgoztam. Nem volt határidő, nem volt, aki noszogatott volna, nem lebegett fejem fölött a számonkérés pallosa. És látszólag halogattam. Anyagi érdekem fűződött hozzá, mégis nagyon-nagyon nehezen fogtam neki, és nehézkesen haladt előre a folyamat, pedig tudtam, hogyha elkészülök vele, még utána akár 1 év is lehet, mire akár 1 Ft-ot is realizálok belőle.
Szóval, többszöri nekifutásra 3 hónap alatt állítottam össze azt az anyagot, amit egyébként 1, max. 2 nap alatt össze lehet hozni. A dokumentáció összeállítását követően pedig sokszor hosszú hónapokon keresztül, plusz idő- és energiaráfordítás mellett lehet végigvinni egy ilyen projektet.
Igaz, hogy 3 hónap alatt készültem el, ezt követően viszont 5 nap alatt realizálódott az eredmény. Hónapok, akár 1 év helyett 5 nap.
Vannak olyan helyzetek, amikor nehezen indulunk el, és látszólag döcögősen haladunk, viszont nem látjuk, nem érzékeljük, sokszor csak utólag jövünk rá – ha egyáltalán felfigyelünk erre – , hogy mindent, ami a cél érdekében szükséges az univerzum a háttérben szépen összerendez.
Időszerűség, vagyis minden akkor történik, amikor itt az ideje. Ha együttműködünk a világegyetemmel, akkor bizony a munka egy részét át is vállalja. Mivel a Földünket körülvevő energiatér egyre tisztább, egyre magasabb frekvenciájú rezgések vesznek körül bennünket, így többen képesek megtapasztalni ennek a látszólagos halogatásnak az áldásait. Most már csak azt kell pontosan tudni, mikor szabotál az ember, és mikor zajlik meló az univerzum hátterében.
Halogatás vagy időszerűség?
A válaszok pedig, mint mindig és minden esetben, magunkban keresendők.
