Bejegyzések

Már most mindent tudunk

A világegyetem energiamezeje informál, utat mutat, segít vagyis kommunikál. Mi pedig nagy általánosságban süketek vagyunk rá. Még. A következő történet – bízom benne, hogy – segíthet a változásban.

Néhány évvel ezelőtt egy online oldalon tanultam. És most itt meg is állok, mert ez az egy mondat magyarázatra szorul. Többször beszélek, írok arról, hogy minden tudás, információ, melyre szükségünk van, már most a rendelkezésünkre áll. Felteheted a kérdést, hogy ha ez így van, akkor miért tanultam? A válaszom pedig itt találod.

Akkor most visszatérek az első mondatra. Egy online oldalon tanultam. Az oldalról azt kell tudni, hogy tanulás során a ráfordított idő, és a feldolgozott tanagyag függvényében lehet pontokat kapni. Motivációt adhat a tanulótársak követése is. Kérdések, észrevételek, javaslatok megtárgyalására pedig fórum áll rendelkezésre.
Van, aki kifejezetten szereti, ha sok-sok pont gyűlik össze az oldalán, hiszen ez egyfajta visszaigazolása annak, hogy sok időt, energiát fordít a tanulásra. Ezt nagyon nem szerettem.  Mármint a pontgyűjtögetést. Mivel van lehetőség egymásnak pontokat átadni, gyakran éltem is vele.
Innentől pedig figyelj nagyon a folytatásra!?
Az egyik tanulótárs a fórumoldalon arról írt, hogy valószínűleg technikai probléma miatt nem kapta meg az aktuális pontjait. Ez most nagyon rosszul esik neki, mivel számára rendkívül fontos ez a fajta visszaigazolás. Kérte, hogy ne nevessük ki a hóbortja miatt. Szerette volna, ha mi összedobjuk neki a hiányzó pontokat.. Kérése meghallgatásra talált, és örömmel teljesítettem.
Eltelt néhány óra, és bejelölt, elkezdett követni. Azt gondoltam, a rendszer tájékoztatta arról, hogy személyem volt a „pont adogató”, és ez lett a válaszreakció. De nem ez történt. Az illető ugyanis a fórumoldalon köszönetet mondott, és azt is leírta, hogy fogalma nincs arról, ki volt a „jótevő”, de  nagyon hálás neki.

Mit mutat ez a kis történet?
Azt, hogy a tanulótárs, mint ember/mint egyén nem tudta, hogy kitől kapott segítséget. Az önvalója/a lelke/a szelleme/a szellemi aspektusa/a lényege/az esszenciája,? nevezzem bárhogyan is, pontosan tudta, hogy ki volt a „tettes”, és ezért kaptam a jelölést, mint visszajelzést. (Na meg persze azért, hogy írjak róla.?)

Amikor lazák vagyunk, amikor nincs tétje a döntéseinknek, a cselekedeteinknek, akkor vajon ki a döntést hozó, ki a cselekvő?
Vajon hányszor hisszük – tévesen – hogy mi emberek hozunk meg egy döntést?
Feszültségben élve, problémákkal, nehézségekkel körülvéve, miért nem fordulunk egyenesen a mindent tudó részünkhöz?
Az elméjét használó, gondolkodó, elemző egyén korlátozott, az önvaló határtalan, korlátlan és mindent tudó. Mikor engedjük át végre az irányítást, és hagyjuk, hogy tegye a dolgát?
Elvégre jobban ért hozzá!?

Még szintén kedvelheted...