A Hatodik Nap ideje dokumentumfilm-sorozat első filmje az “első nemzetek” képviselőin, leszármazottain keresztül szól a nézőkhöz.

Őslakosok ők, akik hidat képeznek fehér és fekete között, mégis őket üti mindenki. Őslakosok ők, akiket a növény- és állatvilág szintjére fokoztak le, és kategorizálták be, akiknek bizonyítaniuk kellett még a létezésüket is. Őslakosok ők, akik elveszítették nyelvüket, kultúrájukat, beavatási útjaik pedig feledésbe merültek.

Nemzetük ifjai között még ma is vannak olyanok, akik olyan mélyen hordozzák magukban őseik fájdalmát, hogy képtelenek az életet választani, és öngyilkosok lesznek. Így tökéletesen érthető, miért is fontos számukra a sebek gyógyítása.

Saját tapasztalataim azt mondatják velem, hogyha jelen életed sebeit begyógyítod, minden katyvaszát kitakarítod, akkor sem a vér szerinti családod, sem pedig a nemzeted tragédiája nem lesz rád hatással. Tisztán érkezünk a földi életbe, nem hozva magunkkal fájdalmat, nehézséget, mindent a mindennapok során veszünk magunkra.
A filmet látva bizony kiegészítésre szorul ez a megállapításom. Lehetnek (igen, feltételes módban) olyan            kisebb-nagyobb közösségek, ahol a régmúlt sebeinek gyógyítása nélkül a jelen sem képes megújulni.
Tudjuk, hogy soha semmi értékes nem tud elveszni. Az univerzum energiamezejében, a virtuális térben minden információ, minden tudás megtalálható. Az őslakosok ezzel maximálisan tisztában vannak, így nem is okolnak senkit.
Sok szó esik a filmben a hogyanokról.  Hogyan gyógyulnak, hogyan őrzik kultúrájukat, hogyan alkalmazzák az ősi tudást, hogyan integrálódnak más nemzetekkel.

Üzenetekben sincs hiány a sorozat első részében, így néhányat most a bejegyzés végén megosztok Veled.

  • Az ember csak akkor kezd el nagyobb dolgokat keresni az életében, amikor emlékeztetik rá, hogy halandó.
  • Az ősi emberek spirituális tudás birtokában díszítették a testüket, hogy egy üzenetet helyezzenek ki. Ha mélyebb cél nélkül tetováltatsz, figyelmen kívül hagyod a lényeget.
  • Amikor a társadalmak egymással versenyben hatékonyabbak, rátermettebbek, jobbak próbálnak lenni valakinél, akkor elveszítik saját orientációjukat. Elfelejtik mit miért tesznek, az emberi jólét ellen dolgoznak.
  • A féktelen gazdagságot keresők hajlamosabbak jobban megbetegedni másoknál, mert elveszítették életükben az alapvető orientációjukat.
  • A testünk azon részén érzünk fájdalmat, mellyel nem kommunikálunk. Ha figyelünk a test apró jelzéseire, képesek vagyunk elengedni a feszültséget, így a fizikai fájdalom sem jön létre.
  • Önmagunk megismerése és ismerete az egyik kulcs a teljes gyógyuláshoz, és ahhoz, hogy elemelkedjünk a negativitástól, amit magunkkal cipelünk.
  • A betegség annyit jelent, nem vagyunk nyugalomban. A saját rendszerünk boldogtalan miattunk, így ellenünk fordul.

(kép forrása: Instagram – @timeofthesixthsun)

 

Vissza a(z) Bejegyzések kategóriába